Kneipp medence

 

 

 

 

A kneipp-kúra a 19.század egyik leghatásosabb egészségmegőrző módszere volt. Sebastian Kneipp (1821-1897) német pap fejlesztette ki ezt a fürdőkúrát, mely a hideg-meleg víz váltakozásán alapul. Az anyagcserét serkenti, a vérkeringést élénkíti. Ez a módszer egész Európában elterjedt, hiszen használata során, sokoldalú módon lehet egészséges életet élni. Számos gyógyfürdőben és szállodában használják.
A Kneipp módszer alapjai:
            A víz (hidroterápia), amely különböző hőfokú víz alkalmazásával változó hőmérsékleti ingereknek teszi ki a testet, így vegetatív reakciót vált ki.
            A gyógynövények (fitoterápia), melyek lassabban hatnak, de jóval kevesebb mellékhatást fejtenek ki.
            Az egészséges táplálkozás, amely különösen a zöldségféléket, gyümölcsöket és tejtermékek szerepét hangsúlyozza.
            A mozgás, amely rendszeres és észszerű mozgáson alapul.

            A test-lélek-szellem harmóniája, mely arra tanít, hogyan élhet az ember összhangban önmagával, miként találhatja meg saját testi-lelki ritmusát.

Főbb alkalmazási területei vérkeringési, vérellátási zavaroknál, stressz, és anyagcserezavarok megelőzésében, gyógyításában.

A hideg-meleg víz váltakozása stimulálja az érfalakat, a sejtek vérellátását javítja, az immunrendszert erősíti.

 

A kneipp-medence alja gömbölyű kavicsággyal borított. Szaunázás közben üdítőleg hat a hidegvizes része, a kavicsokon járva pedig talpmasszázst végezhetünk.

Javasolt még a használata a következő betegségek, panaszok során:  visszér, fertőzésekre való fokozott hajlam, frontérzékenység, kóros lábizzadás, magas vérnyomásra való hajlam és depresszió esetén is.

Nem ajánlott a használata menstruáció esetén, nőgyógyászati fertőzések,  vesebetegségek és húgyúti fertőzések, valamint súlyos keringési zavarok esetén.